Rudolf Péter Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színész adott interjút nekünk. Legfőbb témája az 1945 című film volt, de kérdeztük a színészi pályájáról is. 

fotó:szinhaz.org

Gimnázium után a Színház és Filmművészeti Főiskolába járt, miért ebbe az irányba indult el?

Mindig volt bennem exibíció. Már az óvodában is szavaltam, később szavaló versenyeket nyertem. Sikerélményeim voltak, de az az igazság, hogy engem sok más is izgatott a világból. Súlyos beteg nagyanyámnak ígéretet tettem 10 évesen, hogy amint felnövök, meggyógyítom. Érdekelt az újságírás, a diplomácia, és ha csak egy kicsit jobb lettem volna matekból, az építészmérnöki munka is lázba hozott volna. Máig élvezem a díszletekkel való foglalatoskodást. Mindennek ellenére nem volt kérdés bennem, hogy amikor a jogi és a színire való felvételim is sikeres lett – megyek a színire.

Melyik volt a kedvenc szerepe, amit eljátszott, színházi darabokat és mozifilmeket együttvéve?

Nehéz kérdés! Nem tudok egyet mondani. Speciális hivatás a mienk. Minden nagyobb munka egy rész az emberből pszichéjéből. Nyilván szívesen emlékszem a kezdetekre. A Cha-cha-cha, a Szerencsés Dániel , A skorpió megeszi az ikreket reggelire, fontos filmek voltak. A vígben a Puck, a Szentivánéjiben, vagy Kapás Dezsővel, Malamud segédje. De abba is hagyom, mert nem akarom megcsalni a többi munkámat, de most a legfrissebb, fontos filmet ki tudom emelni. Az 1945 biztos, hogy fontos pillanat, sokunk  életében.

Hogyan került be a filmbe, hogyan választották ki erre a szerepre? 

Török Feri rám osztotta a szerepet. Ennyi! Ilyen egyszerűen történt. Nem volt casting, és nem volt semmi előzménye. Nem ültünk együtt órákat, napokat kávézókban, az elmúlt évtizedekben. Aztán a munkafolyamatban, amit régen élveztem ennyire, úgy működött minden, mintha végigdolgoztuk volna együtt az előző éveket. 

A forgatás alatt milyen volt eljátszani a mindent menteni próbáló kiskirály szerepét, maga a karakter mennyire volt hatással rá?

Különösnek tűnhet, de az az igazság, hogy a színész szívesebben játszik ilyen alakokat, mint kiszámíthatóbb jófiúkat. Mire kialakítottuk a karakter küllemét, már kis túlzással nem is volt dolgom. Szerettem a forgatókönyvet. A szikárságát. És az összetettségét. Egy ideig azt hihetjük a jegyzőről, hogy egy joviális fickó, aki aggódik a gyereke boldogságáért, mindenkihez van egy kedves szava, viszi a falu ügyeit, hogy aztán pár perc múlva, ahogy felfeslik a múlt, meglássuk, ki is ő valójában.

Milyen volt a feleségével együtt játszani? Hiszen mint tudjuk a filmbeli felesége a felesége volt!

Olyan, mint mindig. Csodálatos vele játszani, és ezt nemcsak én állítom, aki nyilván elfogultsággal vagyok vádolható. Bizonyos értelemben megszoktam már ezt a helyzetet, hisz nem ez az első közös munkánk, de minden egyes alkalommal rácsodálkozom, ki is ő. 

fotó:menhazszinpad.hu

A magyar filmipar elindult a nemzet történelmének feldolgozása útján (Saul fia, Szürke senkik, 1945) mi lehet ennek az oka?

Bármi is az oka – ideje volt.  Pár éve, egy kis lengyel fesztiválon jártam, Lagowban. Ez a fesztivál kifejezetten a kelet-közép európai filmek fesztiválja. Irigykedve figyeltem, mennyire bátran nyúltak a környező országokban a maguk kényes témáihoz. Még rengeteg tartozásunk van. Ha az okokat kutatjuk, talán már nehezen viselik – én mindenképp- ezt a sok elrendezetlen ügyet, ezt a sok frusztrációt, ami beszivárog a legegyszerűbb beszélgetésekbe is, ha egyáltalán létrejönnek fontos beszélgetések.

Ezek a filmek mennyire segíthetik azt, hogy a mai generáció ne kövesse el ugyanazokat a hibákat?

Nyilván segít! Remélem egy egészségesebben gondolkodó, a szüleik betokosodott gondolkodásán túllépő generáció erősödik.

Persze ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Eddig „sikerült” örökíteni a frusztrációkat., de talán , ők már tudják messzebbről nézni a képet. Ezek a filmek pedig támasztékul szolgálhatnak kialakítani egy empatikusabb országot.

fotó:szinhaz.org

Ön szerint ezeknek a filmeknek milyen társadalmi hatásai lehetnek?

Akarva akaratlan az előző mondatokban, már erre válaszoltam. Minimum elindul végre egy beszélgetés, olyan témákban, melyben eddig csak dadogtunk, vagy hallgattunk, vagy ki-ki a saját köreiben dühöngött.

Milyen sikert várnak, milyen elvárásokkal állnak neki a premiernek?

Ebben az esetben, már sikernek tartom a film elkészültét is, de természetesen, minél többen nézik meg, annál boldogabbak vagyunk. Bíztató, hogy eddig szinte az összes fesztiválon, melyen felbukkant, elhozta a film a közönségdíjat. Fogalmam sincs, mi lenne az a nézőszám, mely egy ilyen film esetén sikert jelent. Valami nagyon jó elkezdődött, sőt tart egy ideje a magyar film körül.

Minden egyes sikertörténet erősíti a szakmát.

forrás: hirrekesz.blog.hu