Nagy szakadékok – melyik a jó, melyik a rossz oldal?

Politikai csatározások, helyezkedések és választások. Napról napra változó fordulatos események, melyekhez fontos a tisztánlátás. Nézzük, hogy milyen felállással állnak ma fel a nagy erők, amelyek meghatározzák az életünket.

g7taormina.jpg

Fotó: MTI/AP/Luca Bruno

Napjainkban politikai hovatartozások, nézetek, értékrendek összecsapásának lehetünk tanúi. A kisebbségek egyre inkább erősödnek, a politikusok pedig egyre több országban hódolnak be nekik. De vajon a teljes társadalom azon az állásponton van? A világ vezetői között láthatunk egy nagyon nagy szakadékot, mindez pedig annak köszönhető, hogy olyan kardinális problémák jönnek létre, mint a bevándorlás, a globalizáció, vagy a meleg házasság kérdése. Egyik oldalon láthatjuk a globalista politikusokat, akik a föderáció és a polgárjogok kiterjesztésének zászlóvivői, a másik oldalon pedig láthatunk olyan embereket, akik nemzet orientáltak és óva intenek attól, hogy kulturális és vallási alapon keveredjenek a társadalmak egymással.

A liberális tömeg

A politikusok nagy része ebbe a csoportba sorolható, egy a cél, eltűntetni a különbségeket. Ezek az emberek minden áron kitartanak emellett a cél mellett, még akkor is, ha a racionális döntés mégse az lenne. Erre példa, Angela Merkel döntése és álláspontja a migrációs áradattal kapcsolatban is. Nemzetére nem kevesebb, mint 1 millió bevándorlót engedett rá. Akárcsak más politikai vezetők, ő is annak ellenére ragaszkodott a befogadáshoz és a feltétlen toleranciához, hogy az ide áramló emberek kimondják, hogy nincs szándékukban beilleszkedni. A Skandináv országok (Svédország, Norvégia, Finnország) szintén ebbe a csoportba tartoznak, csak ott még inkább megfigyelhető a teljes liberális eltorzulás! Franciaország állapotát elnézve, ők se állnak jobban, mint a németek, ráadásul Macron elnök még csak a népre se tud semmit ráerőltetni. Népszerűtlenebb bármely más elnöknél és a gondokat csak felhalmozni tudják kormányával.

A konzervatívok kicsiny szigete

Ebbe a kis csoportba sorolnám miniszterelnökünket, Orbán Viktort, Donald Trumpot, Benjamin Natanjahut és Vladimir Putyint is, habár ezeknek a fontos vezetőknek komoly ellenszélben kell haladniuk! Donald Trump feladata lebontani az Obama korszak hagyatékát, mely teljes mértékben eldeformálta az amerikai életet, hiszen rákényszerítette az összes államot olyan dolgok elfogadására, amelyre a legtöbb állam társadalma egyáltalán nem vágyott! Egyelőre nagy várakozások vannak azzal kapcsolatban, hogy hogy alakul az elnök népszerűsége és miket sikerül megvalósítani abból, amiket a kampány ideje alatt megígért. Nagy kérdés, hogy a párton belül milyen támogatókat nyer meg magának és vajon lesz-e olyan szerepben a történelem során, mint Ronald Reagan. A párhuzam egyelőre megvan, hiszen a filmsztárból lett elnök megválasztása idejében is hatalmas botrányt keltett a siker, de később olyannyira megszerették, hogy másodjára már hatalmas előnnyel választották újra. Orbán Viktornak az EU-val szemben kell harcot vívnia azért, hogy ne kényszerítsenek az országra bármennyi ember befogadását is, Netanjahunak pedig az Iránnak és az ENSZ-el vannak komoly küzdelmei! Oroszország pedig sose volt liberális, így velük különösebben nem kell foglalkozni ebből a szempontból!

De mi várható ezután és mi az, amit mi átlagemberek tehetünk?

Ahogy látható az ultra liberálisok és a globalisták nem kérdeznek meg senkit arról, hogy lehet-e, a kulcs náluk a ráerőltetés!

A konzervatívok erejét pedig az adja, hogy az idő és a történelem őket igazolja. Az ultra liberalizmus nem vezet sehova, mivel a társadalmak alapegységét akarják felrúgni, a családot. Az egyén attól lesz egészséges, erős életű, ha lát egy jó példát maga előtt, a fiú egy erős férfit, akit hagyományosan apának, a lány pedig egy nőt, akit anyának hívunk. Amit tehát tehetünk az az, hogy erős családokat teremtünk, erős egyéneket nevelünk, és ha ránk akarnak erőltetni valamit, akár nemzetünkre, akár személyes életünkre, családunkra, akkor annak ellenállunk!

forrás: hirrekesz.blog.hu